Veronica Roth: A lázadó
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 434
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Logos
ISBN: 9789635397815
Árulás
Bátorság
Lázadás
Fülszöveg:
Egyetlen döntésed hatására megváltozhatsz – vagy akár meg is semmisülhetsz. Minden egyes választásunknak megvannak a maga következményei – Tris Prior is megtapasztalja ezt, amikor nyugtalanság s zavar támad körülötte a társadalom valamennyi csoportjában. Meg kell próbálnia megmenteni a szeretteit – és önmagát –, miközben újra meg újra szembesül a fájdalom, a megbocsátás, az azonosulás, a hűség, a politika, a szerelem és a szeretet kérdéseivel.
Szerintem:
Az első rész elolvasása után nagyon vártam a folytatást. Szerencsés helyzetben voltam, mert már mindhárom kötet ott figyelt a polcomon és szinte azonnal folytathattam a kalandot.
Itt már nem volt idő a pangásra, nincs idő holmi bevezetőkre, felgyorsulnak az események. Sokat gondolkoztam miért érzem úgy a könyv befejeztével, hogy az első rész jobb volt. De nem igazán tudtam megválaszolni magamnak. Talán azért mert ebben a részben több a vér, vagy mert annyira eseménydús volt hogy a végén belefáradtam? Lényeg a lényeg, hogy ezt a részt hihetetlen gyorsan elolvastam. De lehet csak azért érzem így, mert egy egy rész elolvasása után még egy ideig feldolgoztam a történéseket, és így egybefolytak a dolgok. És végül úgy lettem vele, hogy ez a könyv jobban tetszett mint az előző. Lehet ezt fokozni?
Ebben a részben sikerült pár választ kapnom az előző könyv olvasásakor megfogalmazódottakra. Már értem miért éreztem olyan zártnak az egészet.
Annak örülök, hogy Tris nem változik meg, maradt ugyanaz, igaz egyre több dologban vállalja a felelősséget. Egy kicsit ijesztő volt a pillanatnyi megingása, a minden mindegy rövid időszak, a halál iránti már már vágyódása, végül viszont magához tér. A szerelmi szál, úgy érzem némiképp mellőzve lett, igaz eddig se volt agyon-hypeolva, mindig is a háttérbe szorult de biztos alapként szolgált.
Volt egy pillanat amikor azt gondoltam, hogy ez biztos egy szimuláció, végig félrevezet az írónő és majd a végén lesz egy hatalmas csattanó. Folyamatosan vártam mikor ébrednek fel egy alig kivilágított szobában a széken feküdve. Lassan viszont bele kellet törődnöm, ez nem szimuláció. Ekkor elkezdtem feldolgozni a veszteségeket és megpróbáltam lenyugodni. De késő volt már nem tudtam ki áruló és ki a barát.
A bátorság már lételem ebben a kötetben. Nem csak a harcba való részvételhez kell, hanem a szereplőknek is elengedhetetlen "szérum", beismerni a tévedéseket és a megbocsájtást kérni. Csak úgy kapkodtam a fejem és faltam az oldalakat. Amikor elfogytak az oldalak, perceken keresztül forgattam az utolsó lapot ide oda, gondolván, hogy egy hibás példányt kaptam kézhez.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése