Veronica Roth: A beavatott
Kiadó: Ciceró
Kiadás éve: 2012
Oldalszám: 430
Kötés: Puhatáblás
Fordította: Logos
ISBN: 9786155252525
Egyetlen döntés
Beavatás
Bátorság
Fülszöveg:
Egyetlen döntés alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid.
Egyetlen döntés meghatározhatja értékrendedet.
Egyetlen döntés örökre megmutathatja, kihez vagy mihez vagy hűséges.
Egyetlen döntés, amelytől megváltozol.
Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.
Szerintem:
Az első dolog ami nagyon megtetszett ebben a könyvben, a borító volt. Egy titkos társaságot képzeltem el magam előtt, és egy beavatási ceremóniát. Persze tudtam, hogy nem erről van szó, mert egy ismerősöm ajánlotta a trilógiát és a kedvcsinálóba azért elárult pár dolgot. A lényeg, hogy végül úgy gondoltam nekivágok. Az első pár oldal elolvasása után féltem, hogy ez a könyv sorozat is, a mostanság annyira felkapott, film adaptációra törekvő, giccs lesz. Tévedtem.
Az alapot itt is a társadalom felosztása adja. Öt csoportra vannak felosztva a városlakók, tulajdonságok alapján. Az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Együtt egy jól működő közösséget alkotva, legalábbis a látszat szerint már nagyon hosszú ideje egy bevált rendszer ez. Igaz az olvasónak végig furcsa érzése támad, túl zártnak éreztem az egészet. És igazából nem értettem miért vannak romok ha már béke van. Szóval a világ kialakítással voltak fenntartásaim de gondoltam a trilógia végére hátha értelmet nyernek a dolgok.
A főszereplő, Tris kicsit furcsa, de nem a szokásos, nyafka, butuska és túl naiv tizenéves. Persze korának megfelelően van egy adag naivság, de semmiképp sem elrugaszkodott. Az, hogy nem mindig árulja el az igazat és nem locsi-fecsizik mindent ki, még szerethetőbbé és emberivé tette a karaktert. Nagyon szimpatikus volt végig, de vele kapcsolatosan is van egy olyan érzésem, mintha nem is ő lenne a főszereplő.
A történet, miután beindul, kellő képen pörgős, izgalmakban bővelkedő és minél többet olvasva belőle kitűnik újszerűségében, egyáltalán nem szokványos és teljesen magával ragadó. A szimuláció nálam nagyon betalált. A mögötte lévő emberi pszichológiai reakció annyira felcsigázott, hogy egyáltalán nem bántam volna ha én is kipróbálhatnám egyszer az életben. Amint befejeztem az utolsó mondatot a könyvből már alig bírtam kivárni, hogy haza érjek és kezdhessem a következő részt.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése