Benyák Zoltán: Az idő bolondjai
Egy nap
Egy óra
Az örökkévalóság
Szent Kron nyugalmas sziget az óceánban, távol a partoktól, távol a száguldó világtól. Egyszerű emberek lakják, bár néhányukat nem lehet hétköznapinak nevezni.
Mimi Lafarge, a fiatal lány kegyetlen betegségének köszönhetően egy sebesen öregedő testbe zárva kénytelen élni. Manfred, a sziget furcsa idegene olyan titkok tudója, melyek a történelem előtti korokba nyúlnak vissza. Tak Lachensky, a sziget egyetlen órásmestere múltjában számos olyan nap van, amiről nem szívesen beszél.
Egy egyszerű napon különös szemű jövevény érkezik a szigetre, és a világ kizökken a menetéből. Az öröklét ígéretének árnyékában a szigetnek és minden lakójának el kell gondolkoznia a halandóságán, és fel kell fednie igazi arcát.
Szeptember tizenhetedikén megáll az idő…
Évek, napok, percek. Az idő bolondjai az elmúlás könyve. Egyszerre tekint előre és vissza, próbál értelmet és érzelmet találni az időben. Megkapaszkodni és elengedni. Benyák Zoltán regénye olyan nyomot hagy az olvasóban, akárcsak a sziget lakóiban a visszafordíthatatlan szeptember tizenhetedikei események.
Szerintem:
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer az idő.... fején kalappal, hosszú kabátban. A nő sárga szemei megcélozzák a kiválasztottakat. Aztán egyszer csak megállítja az időt. Persze nem mindenhol, meg mindenkinek, de Kron szigetén biztos. Ez a történet "- Mesének túl valós, valóságnak meseszerű".
Ez egy gyönyörűen megírt könyv, egy másodpercig sem éreztem unalmasnak. Furcsa volt, hogy semmi igazán pörgős esemény nincs benne, mégis, teljes mértékben lekötött. Elkapott, leláncolt, elvarázsolt és elfeledtette velem az időt. Zseniális, ahogy az író érzékelteti az idő múlását, úgy, hogy közbe megállítja azt. A dolgok történnek, mivel meg kell, hogy történjenek és mindennek meg van az oka.
A történet felépítése nagyon átgondolt. A karakterek valósak, épp csak annyi különlegesség, fantasztikum van bennük ami még jobban megerősíti hús-vér mivoltukat. A hangulat, szürke, utópisztikus de nem nyomasztó, mindig süt a nap.
A regény betekintést enged három ember életébe, és leírja azok viszonyát az idővel. Persze addig nem állhat meg az idő, amíg a kalapos hölgy kiválasztottjai oda nem érnek a szigetre. És mikor már mindenki ott van a szigeten akkor megtörténik a csoda, megáll az idő, és a pillanat mint egy burok, átöleli Kron szigetét, nem engedve se ki, se be senkit. A bennragadtaknak, nem csak a jelenjüket ismerhetjük meg, de a múltjukat is elmesélik és a jövőből is kapunk egy kis ízelítőt. A visszatekintések izgalmasak, a jelent a romlás és a rozsda kikezdi, a jövő semmitmondó. Van aki szeretné uralni az időt, van aki azért állítaná meg, hogy ne öregedjen és van aki lopja az időt. Főhőst csak a végén avat fel az író, ő az aki a végén összefogja a szálakat.
Az élmény amit nyújt e könyv olvasása leírhatatlan, ezt mindenkinek magának kell megtapasztalni.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése